Borító |
|
|
Szerkesztőségi köszöntő |
|
|
A staging modell jelentősége bipoláris zavarban |
Szerző(k): Bélteczki Zsuzsanna, Kocsis Csilla, van der Wijk Ibolya, Rihmer Zoltán |
A staging modellt kiterjedten alkalmazzák az orvostudományban, a progresszió, a prognózis és a terápiás döntések meghatározásához. A pszichiátriában a staging modell alkalmazása az etiológiai, klinikai heterogenitás miatt egyelőre korlátozott. Jelen tudásunk szerint a bipoláris zavar progresszív pszichiátriai betegség, amelynek különböző szakaszait a betegséglefolyás, a klinikai tünetek és a terápiára való reszponderség alapján differenciálhatjuk. Áttekintő tanulmányunkban ismertetjük a bipoláris zavar legfontosabb klinikai staging modelljeit és az azok hátterét képező neuroprogresszív folyamatokat. A staging modellt kiterjedten alkalmazzák az orvostudományban, a progresszió, a prognózis és a terápiás döntések meghatározásához. A pszichiátriában a staging modell alkalmazása az etiológiai, klinikai heterogenitás miatt egyelôre korlátozott. Jelen tudásunk szerint a bipoláris zavar progresszív pszichiátriai betegség, amelynek különbözô szakaszait a betegséglefolyás, a klinikai tünetek és a terápiára való reszponderség alapján differenciálhatjuk. Áttekintô tanulmányunkban ismertetjük a bipoláris zavar legfontosabb klinikai staging modelljeit és az azok hátterét képezô neuroprogresszív folyamatokat. |
|
A szülői reflektív funkció, a kognitív érzelemreguláció és a gyermek észlelt életminőségének összefüggése |
Szerző(k): Losonczy Laura, Szabó Brigitta |
Bevezetés: A szakirodalom alapján a kedvezőbb szülői reflektív funkció pozitív kapcsolatban áll a gyermek életminőségével és az adaptív szülői kognitív érzelemszabályozási stratégiákkal, viszont ezt az összefüggést még nem vizsgálták magyar serdülők szülei körében. Jelen kutatás célja a szülői mentalizáció, kognitív érzelemreguláció és a gyermek életminőségéről alkotott percepció kapcsolatának feltárása 12 és 18 éves serdülők szülei körében. Módszerek: Keresztmetszeti, nem-klinikai vizsgálatunkban 100 szülő töltötte ki tájékozott beleegyezés után a Szülői Reflektív Funkciók Kérdőív Serdülő Változatát (PRFQ-A), a Kognitív Érzelem-Reguláció Kérdőívet (CERQ) és az Inventar zur Erfassung der Lebensqualität von Kindern und Jugendlichen (Életminőség Kérdőív, ILK). Mediátor modellünkben függő változónak az Életminőség Kérdőívet, független változónak a Szülői Reflektív Funkciók Kérdőív Bizonyosság a mentális állapotokban alskáláját választottuk, míg a mediátor a Kognitív Érzelem-Reguláció Kérdőív Pozitív átértékelés alskálája volt. Eredmények: Direkt úton a Bizonyosság a mentális állapotokban alskála és az Életminőség Kérdőív pozitív kapcsolatban állt (c’=1,63, p<0,001, ß=0,33). Az indirekt út, a Bizonyosság a mentális állapotokban alskála és az Életminôség Kérdőív között a Pozitív átértékelés alskálán keresztül viszont nem bizonyult szignifikánsnak (Sab=0,32 [-0,01–0,65], ß=0,07 [-0,01–0,14]). Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy a szülői mentalizációnak meghatározó szerepe van a gyermek életminőségének percepciójában serdülők szülei körében, melynek gyakorlati implikációi vannak. Introduction: The literature indicates that a more genuine parental reflective function positively relates to the child's well-being and adaptive parental cognitive emotion regulation strategies. However, this relationship has not been studied among Hungarian parents of adolescents. The present research aims to explore the relationship between parental mentalization, cognitive emotion regulation, and perception of children's quality of life among parents of 12- and 18-year-old adolescents. Methods: In our cross-sectional, non-clinical study, 100 parents completed the Parental Reflective Function Questionnaire Adolescent Version (PRFQ-A), the Cognitive Emotion Regulation Questionnaire (CERQ), and the Quality of Life Questionnaire (ILK) after informed consent. In our mediator model, we chose the Quality of Life Questionnaire as a dependent variable and the Parental Reflective Functions Questionnaire Adolescent Version Certainty in Mental State subscale as an independent variable, and the mediator was the Positive Reappraisal subscale of the Cognitive Emotion Regulation Questionnaire. Results: The direct path between the Certainty in Mental Conditions subscale and the Quality of Life Questionnaire (c'=1.63, p<.001, ß=0.33) was significant. However, the indirect pathway between the Certainty in Mental Conditions subscale and the Quality of Life Questionnaire through the Positive Reappraisal subscale was insignificant (Sab=0.32 [-0.01– 0.65], ß=0.07). Conclusion: Our results suggest that parental mentalization plays a crucial role in the perception of child’s well-being among parents of adolescents, which has practical implications. |
|
Serdülők életminősége a mentalizációs képesség és az érzelemszabályozás tükrében |
Szerző(k): Tamás Bernadett, Szabó Brigitta |
Bevezetés: Korábbi kutatások alapján az érzelemszabályozási és a mentalizációs nehézségek is negatív kapcsolatban állnak a serdülők életminőségével, azonban e három konstruktum kapcsolatát nem-klinikai magyar serdülő mintán korábban még nem vizsgálták. A kutatásunk célja 14–18 éves serdülők körében a mentalizációs és az érzelemszabályozási nehézségek, valamint az életminőség kapcsolatának vizsgálata volt. Módszerek: Nem-klinikai, keresztmetszeti kutatásunkban 122 serdülő válaszolt tájékozott beleegyezés után demográfia kérdésekre, majd töltötte ki a Reflektív Funkciók Kérdőívet FQ-H), az Érzelemszabályozási Nehézségek Skálát (DERS) és az Életminőség Kérdőívet (ILK). Mediátor modellünkben független változónak a Reflektív Funkciók Kérdőívet, mediátor változónak az Érzelemszabályozási Nehézségek Skálát, függő változónak az Életminőség Kérdőívet választottuk. Eredmények: A serdülők csökkent mentalizációs kapacitása és az érzelemszabályozási nehézségei közötti kapcsolat szignifikánsnak bizonyult (a=0,39, p<0,01, ß=0,44), viszont a mentalizációs nehézségek és a csökkent életminőség közötti direkt út nem bizonyult szignifikánsnak (c’=0,02, p=0,73, ß=0,03). Az indirekt út, a mentalizációs diszfunkciók és a csökkent életminőség között az érzelemszabályozási nehézségeken keresztül szignifikánsnak bizonyult (aab=0,22 [0,13–,33], ß =0,25 [0,14–0,36]). Következtetés: Magyar serdülők nem-klinikai mintáján végzett kutatásunk eredményei arra utalnak, hogy a mentalizációs kapacitás az érzelemszabályozási képességen keresztül állhat kapcsolatban az életminőséggel, melynek gyakorlati implikációi vannak. Background: According to research, there is a negative association between emotion regulation, mentalization difficulties and quality of life among adolescents. However, no former study examined the relationship between these three constructs in a Hungarian adolescent sample. Methods: In our non-clinical cross-sectional study, 122 adolescents answered a list of demographic questions and then completed the Reflective Function Questionnaire (RFQ-H), the Emotion Regulation Difficulties Questionnaire (DERS) and the Quality of Life Scale (ILK) after informed consent. In our mediator model, we chose the Reflective Function Questionnaire as the independent variable, the Emotional Regulation Difficulties Questionnaire as the mediator and the Quality of Life Scale as the dependent variable. Results: There was a significant relationship between mentalization dysfunction and emotional regulation difficulties (a=0.39, p< .01, ß=0.44). The direct effect between mentalization difficulties and low quality of life was not significant (c’=0.02, p=.73, ß=0.03), while the indirect effect between mentalization dysfunction and low quality of life mediated by emotional regulation difficulties was significant (ab=0.22 [0.13–0.33], ß=0.25 [0.14–0.36]). Conclusion: Our results imply that emotional regulation mediates the relationship between mentalization and quality of life among the Hungarian adolescent sample, which have practical implications. |
|
Eltérő sebességű és szerkesztési sajátosságú mesefilmek azonnali hatása óvodáskorú gyermekek végrehajtó működésére |
Szerző(k): Halász Katinka, Kovács-Tóth Beáta |
Bevezetés: Kutatásunk célja annak vizsgálata, hogy eltérő típusú mesefilmek (jeleneteken belüli és közötti váltások, vágásszám és egyéb szerkesztésbeli sajátosságok) milyen azonnali befolyással vannak óvodáskorú gyermekek végrehajtó működésére (pl. munkamemória, gátlás). Módszer: A vizsgálati mintát 4 és 5 éves óvodás gyermekek alkották, összesen 29 fő. A gyermekek vagy egy 10 perces gyors sebességű és különleges effektekre nagyban támaszkodó mesefilmet, vagy 10 percnyi lassabb folyású mesét néztek, vagy ugyanennyi ideig szabadon rajzoltak. Ezt követően 4 feladatot kaptak a végrehajtó működésük felmérésére (Mondatismétlés, Kézjáték, Hanoi-torony, Hármas parancs). Szüleik egy önkitöltős kérdőívcsomagot töltöttek ki, amelyben saját és gyermekeik demográfiai adatai, a gyermekek médiafogyasztási szokásai és végrehajtó működésük felmérésére szolgáló kérdések szerepeltek. Eredmények: A végrehajtó funkciót részben meghatározó életkort kovariánsként beemelve az elemzésbe azt találtuk, hogy a vizsgálati feltételnek szignifikáns hatása volt a gyermekek végrehajtó működésére. Azok a gyermekek, akik a gyorsabb folyású mesefilmet nézték szignifikánsan rosszabbul teljesítettek a végrehajtó működést felmérô feladatokban, mint a kontrollcsoport tagjai. A gyors és a lassú mesét néző gyermekek teljesítménye közötti eltérés pedig közel szignifikáns volt. Ezzel szemben a lassabb mesét nézők és a szabadon rajzoló gyermekek teljesítménye között nem volt jelentős különbség. Következtetés: Kisgyermekek esetében a képernyôidô mennyisége mellett figyelmet kell fordítani az adott műsor formai sajátosságaira is. Egy gyors sebességű, perceptuálisan kiugró ingerekben bővelkedő rajzfilmből már egy epizód is negatívan hat (legalábbis rövid távon) óvodáskorú gyermekek végrehajtó működésére. Objective: The aim of this study was to examine whether different types of cartoons (related and unrelated shifts, cuts and other formal features) immediately influence preschool-aged children’s executive function (e.g. working memory, inhibition). Methods: Participants were 29 children aged four to five years. They were assigned to watch a fast-paced cartoon that used high concentrations of perceptually salient features or an educational cartoon or draw for 10 minutes. Preschoolers’ executive function was assessed via 4 tasks (Sentence repetition, Hand game, Tower of Hanoi, Multi step commands). Parents completed questionnaires regarding demographics and the media habits and executive function of the participating child. Results: Using age as a covariate we found a significant main effect of intervention on the composite executive function score. The fast paced television group performed significantly worse on the executive function tasks than the drawing group. The difference between the fast-paced and the educational cartoon groups approached significance, and there was no difference between drawing and watching the slow-paced cartoon. Conclusion: The effects of media consumed during early childhood are mediated not only by quantity but also by the formal features of television programming. Just one episode of viewing a fast-paced cartoon has (at least a short-term) negative effect on preschoolers’ executive function. |
|
Borderline személyiségzavar és nem-szuicidális önsértés: a mindfulness tréning szerepe a hatékony kockázatcsökkentésben |
Szerző(k): Kresznerits Szilvia, Zinner-Gérecz Ágnes, Perczel-Forintos Dóra |
Bevezetés: A borderline személyiségzavarra (BPD) jellemző kifejezett kockázat miatt szükséges olyan bizonyítottan hatékony célzott beavatkozások kialakítása az egészségügyben, amelyek segíthetnek csökkenteni a legsürgetőbb problémákat. Erre jelenthet megoldást a BPD specifikus kognitív terápiás alapú mindfulness tréning (MBCT). Szakirodalmi áttekintés: A nem-szuicidális önsértés (NSSI) jelentôs előre jelzője a későbbi öngyilkossági kísérletnek, és a BPD páciensek 80%-ánál előfordul. Összefügg az indulat- és érzelemszabályozási nehézségekkel (kognitív-emocionális modell), továbbá a tudatos-jelenlét készségek hiányosságával, melyek a BPD központi nehézségei is (emocionális kaszkád modell, mindfulness deficit elmélet). A rekurrens depresszióra jellemző reaktivitási modell, a négyfunkciós modell és a fenti elméletek alapján született az NSSI kognitív-érzelmi reaktivitás modellje. A modell elkülöníti az NSSI-t fenntartó szituatív, kognitív, érzelmi, fiziológiai és viselkedéses tényezőket, másrészt segíti a beavatkozási pontok meghatározását. Kutatási protokoll: Hipotézisünk, hogy a 8 hetes MBCT tréning önmagában a várólistához vagy a szupportív terápiához képest hatékonyabbnak bizonyul a mindfulness készségek, az érzelem- és impulzusszabályozás fejlesztésében, illetve az önsértés csökkentésében. Vizsgálati mintákba ambuláns keretben ellátható, önsértő, BPD diagnózisú páciensek kerülhetnek. A résztvevők beosztása az egyes vizsgálati csoportokba ismételt méréses kvázi kísérleti elrendezésben történik, tervezetten N=60 fővel csoportonként. A csoportba kerülést kétlépcsős interjúztatás, alkalmasság esetén szuicid-prevenciós szerződés megkötése és kérdőíves felmérés előzi meg. A páciensek jelentkezéstől számítva általában 8–12 hét várakozást követően kerülhetnek a 8 hetes MBCT csoportba. A csoportalkalmak az öngyilkossági veszélyállapot csökkentésére kialakított MBCT tréning protokollja alapján épülnek fel, kiegészítve BPD specifikus elemekkel (specifikus pszichoedukáció, szerető kedvesség meditáció). Megbeszélés: Kismintás vizsgálatok eredményessége alapján célunk a fenti protokoll alapján az MBCT tréning hatékonyságvizsgálata BPD páciensek körében. Introduction: Due to patients diagnosed with borderline personality disorder (BPD) can engage risky behaviors, it is necessary to develop evidence based interventions in healthcare that can help to reduce the most pressing problems. BPD-specific cognitive therapy-based mindfulness training (MBCT) can be a solution to this challange. Literature review: Non-suicidal self-injury (NSSI) is a significant predictor of subsequent suicide attempts and occurs in 80% of BPD patients. It is related to impulse- and emotion-dysregulation (cognitive-emotional model), as well as the deficit of mindfulness skills, which are also key difficulties in BPD (emotional cascade model, mindfulness deficit theory). The cognitive-emotional reactivity model of NSSI based on the reactivity model in recurrent depression, the four-function model and theories above. The model differs situational, cognitive, emotional, physiological, and behavioral factors that can trigger or maintain NSSI, and it also helps to determine intervention points. Study protocol: Our hypothesis is that the 8-week MBCT training is more effective in developing mindfulness skills, emotion- and impulse control, and in reducing self-harm also than waiting list or supportive therapy. Participants are BPD patients with NSSI, in a quasi-experimental repeated measure design, planned sample size is N=60 per group. Before the training there is a two-stage interview procedure, patients fill out a questionnaire survey and they have to sign a suicide prevention contract. The planned waiting time between the first interview and the start of the training is 8–12 weeks. The group sessions are based on the MBCT training protocol designed to reduce the risk of suicide, supplemented with BPD-specific elements (specific psychoeducation, loving-kindness meditation). Discussion: Based on the effectiveness of small-sample research, our aim is to test the effectiveness of MBCT training among BPD patients based on the above protocol. |
|
A dietetikus szerepe az evészavarral küzdő betegek ellátásában |
Szerző(k): Kohlné Papp Ildikó, Túry Ferenc, Antal Emese, Simonová Erika, Pászthy Bea |
Az evészavarral küzdő betegek ellátásában a dietetikusnak is fontos szerepe van, ám ennek a pontos feltételei még nincsenek meghatározva. Ez korlátozza a dietetikus szerepének körvonalazását mind a dietetikus szakmán belül, mind szélesebb értelemben az egészségügyi szakemberek körében. Hazánkban még nem készült részletes útmutató ebben a témában, ezért a jelen közlemény célja a dietetikusok szerepének, feladatainak és kompetenciahatárainak tisztázása. Egyrészt útmutatást adunk az evészavarok felismeréséhez a tünetek, a diagnosztikai kritériumok, illetve a biopszichoszociális felmérés fontosabb szempontjainak összefoglalásával. Másrészt sorra vettük, hogy a dietetikusnak a kezelő team tagjaként milyen feladatai lehetnek az evészavarok kezelésében ambuláns, valamint kórházi keretek között. Dietitians play an important role in the care of patients with eating disorders. However, the precise conditions are not yet defined. This limits the clarity of the role of the dietitian within the dietetic profession as well as in a broader sense among the health care providers. In Hungary, there is no comprehensive guideline on it yet, so the aim of the present paper is to clarify the role, tasks, and competence boundaries of the dietitians. First, we provide guidance for the recognition of eating disorders by overviewing the symptoms, the diagnostic criteria, and the most important aspects of biopsychosocial assessment. Second, we take stock of the tasks of the dietitian, as a member of the therapeutic team in the treatment of eating disorders in outpatient and inpatient settings. |
|
Beszámoló |
|
|
Professzor Ozsváth Károly köszöntése 97. születésnapján |
|
|
Útmutató a Psychiatria Hungarica szerzői számára |
|
|